6. tétel. Stendhal – Vörös és fekete

A francia regény, társadalmi háttér

A francia realista regény kialakítói, Stendhal, Balzac, Flaubert műveiben a Napóleon bukása (1815) utáni korszak keserű kiábrándulását ábrázolták. A waterlooi csata után az ún. Bourbon-restauráció, a királyság visszaállítását próbálta – 15 évre – megállítani a társadalmi fejlődést, visszahozni és konzerválni a forradalom előtti viszonyokat. 1830-ban a júniusi forradalom azonban elsöpörte a Bourbonok idejétmúlt, anakronisztikus hatalmát, s a győztes nagypolgárság megteremtette a Lajos Fülöp-féle „polgárkirályságot”.
A társadalmat mozgató „legszentebb” eszme a haszon lett, a legfőbb érték pedig az érvényesülés, a siker, a karrier. Elvtelen és erkölcstelen törtetők ennek az új világnak a hősei, illetve olyan jellemek, akik megpróbálnak úgy élni az új körülmények között, hogy megőrizhessék emberi értékeiket. Róluk szólnak Stendhal, Balzac és Flaubert regényei.

Stendhal (1783-1842)

1783. január 23-án született. Apja ügyvéd, majd később polgármester lett. Hétéves volt, mikor édesanyja meghalt. Kortársai nem ismerték el igazán, noha ő mindig nagy ember szeretett volna lenni. Egyedül Balzac látja igazi értékét.
Nagyjából 1840-ig alkot Gogollal együtt, a század első felében. Nagyon jól látjuk az orosz élet kisszerűségét, és a francia lét lehetőségeit. Gogolnál egy kabát az életcél szimbóluma, addig Julien Sorel célja birtok és rang.
Stendhal romantikusnak tartja magát, de regényeiben a realizmus stílusjegyeivel találkozunk. Regényei cselekményét valós eseményekből meríti.
Stílusa elkanyarodik a romantikától, szenvtelen, hideg és tárgyilagos, de világos és pontos.
Megteremti az analitikus, „lélektani” regényt.

Stendhal – Vörös és fekete
(1830)

Stendhal kései remekműve, a Vörös és fekete című regénye volt az egyik legelső lélektani regény, amelyben analitikus, elemző módszerrel mutatja be hősei alakját.
Emberi szenvedéseket mutatja be. A regény hősei sokat gondolkodnak, töprengenek. Belső monológ formájában tárják fel tetteik várható következményeit.
Stendhal úgy kívánt az igazsághoz hozzájutni, hogy regényeinek cselekményeit mindig egy igaz történet köré építette fel. Művéhez megtörtént eseményből meríti a cselekményt (egy bírósági tudósítás a Vörös és fekete alapja. 1827-ben egy fiatalember a templomban rálő volt kedvesére az úrfelmutatáskor). Ennek a fiatalembernek a történetét írja bele a regénybe. Furcsa címet választott Stendhal a művéhez, aminek eredeti címe Julien volt. A cím rejtélyes, nem fogalmaz meg semmilyen konkrétumot, de utal a regény kétértelműségére. A mai felfogás szerint a „vörös” a katonaságra, míg a „fekete” a papságra utal.

Jelentheti a cím a rulettjáték két színét is, a sors két lehetőségét: nyerés, vagy vesztés.
Főhősei Julien Sorel, de Rênalné és de La Mole kisasszony mind romantikus lelkek, lázadó szenvedélyekkel, de az író a valóságos körülmények közé helyezi őket.
A regény konfliktusa is a romantikus lélek, és a cseppet sem romantikus világ összeütközéséből adódik.
Maga Julien Sorel is rejtélyes, sokrétű hős. Egyszerre él a múltban, Napóleon -a példakép- korában, és a jelenben. Nem találja a helyét a forradalom utáni világban, és ezzel együtt titkolnia kell rajongását Napóleon iránt. Julien tehetséges, okos ember, de meg kell tagadnia emberi értékeit. Két út áll előtte: vagy szegény marad, de becsületes, vagy pedig felemelkedik, de aljassá is válik. Kénytelen az utóbbit választani és képmutató lesz, álszent, hazug, de nem tud ezzel a szereppel sem azonosulni.
Megveti a kor bűnös világát, és még a szerelmet sem tudja élvezni. Egy merev társadalomban akar karriert csinálni. Julien Sorel egyetlen bűne az volt, hogy paraszt létére fel akart emelkedni. A regényidő egy-két év.

Az első rész színhelye Verrières. Az első fejezetek megismertetnek a városka hangulatával, itt tárul fel a szereplők jelleme is és bár megelevenedik a kisváros szépsége, bájossága, az első fejezetekből kiderül, hogy Verrières-ben mindenki a haszonra törekszik.
De Rênal úr, a város polgármestere, dúsgazdag, gőgős ember. Julient is csak azért fogadja fel fiai mellé nevelőnek, hogy fitogtassa előkelőségét, és lefölözze Valenod-t, aki szintén jómódú, a szegényház és a börtön igazgatója.

De Rênalné három gyermek anyja, ennek ellenére soha nem találkozott még a szerelemmel.
Sem az olvasó, sem az író nem is ítéli el tettért ( férje megcsalásáért), mert olyan naivan és ártatlanul éli meg a Julien iránti szerelmét, akár egy fiatal lány. Önmagáért szerette.
Julien sorsának legfontosabb alakja.
Mikor megtudja, hogy Elisa Julien felesége szeretne lenni, belebetegszik a féltékenységbe, majd gyönyörűséges kéjt érez, mikor visszautasítja Julien a lányt. Szerelmük a Vergyben töltött nyaralás idején bontakozik ki. Az asszony mindenben Julien kedvét keresi, nem törődik a szokásokkal, néha az óvatossággal sem.
Julient az első pillanatban magával ragadta de Rênalné szépsége, de nem leli örömét a szerelemben, csupán a hódító férfi szerepét játssza, csak haditerv az asszony meghódítása. Úgy viselkedik, mint Moliére Tartuffe-je: álarcot hord.
A regény újabb színtere Besançon, szeminarista lesz. Bűnbánónak, alázatosnak mutatja magát, valójában öntelt és lenéz mindenkit maga körül. Többre tartotta magát 321 társánál. Eszével kitűnt társai közül: könnyen tanult. A szigorú Pirard abbé-t választja gyóntatójának, akitől kezdetben félt, végül az ő segítségével léphet feljebb.
Állást szerez, a de La Mole márki házában. A márki titkárként alkalmazza.
Párizsban arisztokrata társaságba kerül. Már legelső nap tekintélyt szerez magának műveltségével. A márki számára nélkülözhetetlenné válik, nemessé akarja tenni, s szándékosan terjesztik a pletykát: Julien egy ismeretlen főúr törvénytelen gyermeke.

Julien kifogástalanul udvarias, de üres világ veszi körül. Vágya volt az arisztokráciába bekerülés, de közelükben őket is megveti. Mindenki attól retteg, hogy megsérti a formaságokat, és nevetségessé válik. Mathild viszont elütött az arisztokrata társaságtól. Egy fiatal hisztérika, aki minden ellen lázadozik, nagy szerelemről álmodozik, és ugyanúgy, ahogy a fiú, ő is kettős világban él. A 16. században lefejezett őse, Boniface de La Mole-t és szerelmét Navarrai Margitot csodálja (a királyné a hóhértól elkérte kedvese fejét, és saját maga temette el), éppen ezért minden évben, április 30-án gyászruhát vesz fel. A szeszélyes Mathilda, mikor észreveszi Julient felajánlkozik neki, szeretőkké válnak, a fiú azonban nem érez szerelmet iránta. Újra csak az érdekli, hogy a lány az övé lett, nem pedig az arisztokrata ifjaké. Végül tartuffe-i alakítással udvarolni kezd egy gazdag özvegynek, így sikerül megtörnie a márkilány gőgjét, és kemény büszkeségét, hiszen az hol szerelmet vallott neki, hol megvetette.
A sikeres képmutatás jutatta el arra a pontra, és Mathilda terhessége, amire vágyott: birtok, évjáradék, huszár hadnagyi kinevezés.
Ekkor megérkezik a leleplező levél, de Rênalnétől. Julien kétszer rálő a templomban az asszonyra, akit mardosott a féltékenység a fiú házassága miatt.
Julienről a börtönben hull le a tartuffe-i álarc, amelyet kényszerből hordott.
Végre azonosulhatott önmagával, a saját énjével. Eltűnt minden nagyravágyás, a képmutatás, és újból ráébredt: szerelmes de Rênalnébe.
Nem kellene meghalnia, de Julien nem akar tovább élni. A börtönben ismeri meg az igazi szerelmet, ami kárpótolja eddigi életéért.
A kivégzésről nem olvashatunk a regényben. Fouqué vásárolja meg barátja holttestét, ám Mathilda, ahogy őse, maga temette el szerelmese fejét. De Rênalné három nappal Julien kivégzése után, gyermekeit átölelve hal meg.
Julien Sorel tette, magatartása tudatos: úgy menti meg lelki épségét, hogy kilép az életből.
A Vörös és fekete nem csupán egy kettétört karrier története, hanem az írói keserűség kifejezése, a társadalom erkölcstelenségének leleplezése.
Stendhal tükröt állít kora elé, az író tükre hol az ég kékjét, hol az út pocsolyáját tükrözi, de ezért nem az írót kell vádolni. Rokon Gogol híres mondásával: „Ne a tükröt szidd ha a képed ferde”.

About these ads
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s