Babits Mihály; Jónás könyve

Élete:
(1883-1941)
A négy nagy Nyugatos egyike. A 20. századi irodalom legkiemelkedőbb lírikusai közé tartozik. Egy jómódú polgárcsalád klasszikus műveltséggel rendelkező gyermeke.
Tudós költő, „poeta doctus”, eredeti nyelven olvassa az európai irodalmat. Verseket, regényeket, esszéket ír. Megírja az Európai irodalom történetét, lefordítja Dante poklát, szerkeszti a Nyugatot. A Baumgarten-díj kurátora, az irodalmi élet vezéregyénisége, főleg a ’30-as években.
Szekszárdon született 1883-ban. Apja Babits Mihály, anyja Kelemen Auróra Hajnal.
Iskolái: Pécs, Pest.
Magyar-latin szakos tanár.
1908-11: Kihelyezik Erdélybe, Fogarasra tanárnak. Vidéki gyakorlat, akkor kezdenek művei megjelenni. Boldogtalan, rengeteget olvas, megtanul görögül, termékeny évek.
Pesti gimnáziumokban tanít később és a Nyugat állandó munkatársa.
Apolitikus költő, nem politizál, azonban az első világháború alatt tiltakozik a vérontás ellen.

1916: Húsvét előtt című verse – nagy háborúellenes vers. A költő maga olvasta fel versét a Zeneakadémián.
Zaklatott, belső indulatoktól fűtött vers. Két fogalom áll a vers középpontjában: háború és béke. A háború embertelenségének szimbóluma a Vörösmartytól kölcsönzött nagy Malom:
„mely trónokat őröl, nemzeteket, százados korlátokat roppantva tör szét”
Az első embert dicséri, aki felmer szólalni a háború ellen. Aki ki merte mondani, „hogy elég! elég volt!”.

A lírikus epilógja az első kötetének záró verse. A költő magányosságát érezzük meg. Babits önmagát, törekvéseit és ezek eredményét vizsgálja versében.
A vágy és a lehetőség ellentéte jellemzi a verset. Csak óhaj, de lehetetlen a világot megismerni, birtokba venni, ábrázolni. Miközben az ember a “mindenséget” kívánja “versbe venni”, önmagánál tovább nem jut. A vers tárgya az én és a világ viszonya.
Az elégedetlenség verse ez, tele ellentétekkel. Pl.: „Én és a mindenség”
Bűvös kör, dióként dióba: minden láttató kép a bezártságra utal.
Kitörni vágyik, de képtelen.

Cigány a siralomházban
A vers költészetének összegző jellemzése, számvetése. A “cigány” ugyanúgy a költő metaforája, mint Vörösmarty híres versében. A költészetben visszatérő toposz
A költő alkotói korszakai jelennek meg az első három versszakban.
A “hajdan” ifjúkori művészetét idézi, kimunkált, aprólékosan kidolgozott versei, az alkotás könnyedsége, öröme jelenik meg.
“Később”, a háború alatt születtek tiltakozást kifejező expresszionista, „trombitahangú”versei.
„trombitahang, cserepes ajkú katonák”. A pacifista költő jelenik meg előttünk.
“De ma” “halkan, elfolyva, remegve jön”, születik a vers, s a könny-hasonlat az új költemények tartalmáról, a szenvedés megszólaltatásáról vall.
Versei személyes panaszai helyett a “testvérek” iránti szánalmat szólaltatják meg. Egyetlen felkiáltásban összegzi az énen kívüli világból érkezett benyomásokat: “Szomorú világ ez!”.

1929-től a Nyugat szerkesztője. A ’30-as évek elejétől újabb világkatasztrófa látomása miatt elkomorodik a költészete.
’34: Gégerák
’38: Kórházi ágyán hangját elveszíti, beszélő füzettel kommunikál a külvilággal.
’38: Jónás könyve
1941: Meghal.

Jónás könyve

A Jónás könyvét súlyos operációja után írta, amikor már betegsége miatt megnémult és csak a beszélgető füzeteivel tartotta a kapcsolatot a külvilággal.
A mű 1938-ban jelent meg a Nyugatban. A négyrészes elbeszélő költemény bibliai történet mögé rejtett önéletrajz, nagyszabású lírai önvallomás.
Önarcképét Jónás személyében festette meg.
A küldetéstudat ünnepélyessége mellett itt is jelen van az irónia, sőt a groteszk humor is.

A kezdetben gyáva Jónás, aki “rühellé a prófétaságot”semmi áron nem akar Ninivébe menni, menekül az Úr parancsa elől. „magányos erdőszélen” kívánt elrejtőzni. Szánalmas figura lenn a hajófenéken a tengeri vihartól „elcsigázottan”, valamint groteszk alak a cethal bűzős gyomrában üvöltő Jónás.

A korábban félénk Jónás Ninivében önmagát is túlkiabálva, kérlelhetetlenül igyekszik teljesíteni küldetését, de szégyenben marad. Az árusok kinevetik, az asszonyok kicsúfolják, bolondos csapattal kísérik. A királyi palotában egyenesen gúnyt űznek belőle, egy cifra oszlop tetejére állítják, hogy onnan prédikáljon.
A testi-lelki gyötrelmek kényszerítették arra, hogy prófétáljon: felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól.
„mert aki életét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti”.
Babits versének a története híven követi a bibliai elbeszélést, ám a Bibliában a Niniveiek hallgatnak a próféta szavára, így logikus, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak.
A Jónás könyvében gúny és közöny fogadja a prófétát, akinek nem teljesedik be jóslata. Ebben ott rejlik valami remény is: az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei talán túl fogják élni a megáradt gonoszságot.
Babits nagy művének végső tanulsága, hogy a próféta nem menekülhet kötelessége elől.
Nem az önvád szólal meg a Jónás könyvében, hanem Babits belső vívódása az erkölcsi kötelesség és a visszahúzódó természete között. A vers az igazi prófétaság lényegére tanít.
Jónás nem akart próféta lenni – bele is bukott szerepébe.
„ A szó a tiéd, a fegyver az enyém.. Te csak prédikálj Jónás, én cseleszem”
Így zárja le a vitát az Úr közte és szolgája között. Jónás ráeszmél, hogy az ő kötelessége a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen, még ha a küzdelem komikus is és eredménytelen.

Reklámok

Kat névjegye

Hey I'm Kate and this is the "Best of my works" blog. Thank you for checking it :) my instagram: https://www.instagram.com/csitari.katalin/ my mail: csitarikata@gmail.com
Kategória: Kategorizálatlan | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s